Szemedbe néztem, és láttam ezernyi
Kicsi csillag ragyogását!
Éreztem nem engedhetlek el, de szívem másfelé húz.
Lehet rossz útra térek, de az eszem mást diktál,
Mint a szívem.
Nem tudom mit tegyek,
Nem tudom merre is menjek!
Segíts, segíts, hogy jól döntsek.
Lehet megbánom ha elmegyek,
De így lesz jó mindkettőnknek!
A sors ...

Tested már porrá lett,
Férgek vacsorája-
De a szemed fénye
Csillagok közt sétál,
Szeretettől fénylik,
Az éj fényes-ékes
Csillag-promenádja!

Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...

Színaranyát bőven szórja széjjel
a Nap, sárgáját keverve a tó kékjével,
majd lassacskán merül a hegyek ölébe
és mindent befed az éj sötétje.

Harang zúg,
messze száll a hangja,
fekete varjú lépked az avarba,
vén tölgyfa búcsúzik a nyártól,
levele, mint szálló lepke válik el a fától.

Mint kit a halál hatalma
E világból elszakajt,
S ösmeretlen sors elébe
Messze választ, messze hajt:
Úgy megyek ki most körödből
Lelkem elhalván bele,
Fájdalomnak és örömnek
Kínos édes lakhelye!

Ámbár most csak fájdalomnak,
Nem örömnek helye vagy,
S benned jó reményem semmi,
Veszteségem súlya ...