Azt mondtad már nem szeretsz.
S a szemembe nevetsz.
Elfordulsz,nem törődsz velem.
Hát jól van!
Menj csak kedvesem.
Vissza sírsz még engem,
de akkor már késő lesz.
Már nem leszek melletted.

Helyem abban a sarokban,
Hol még a bogár se moccan,
Az első sorban foglalom
A széket. Hajam fújkálom,
Rég révedtem unalomba
Ennyire, belefáradva
A szüntelen tanulásba.

Osztályteremben a helyem,
Káosz az Úr a fejemben.

Rímeket faragok, nagyban
Alkotok, gyermekkoromban
Is már az volt az én álmom...
Abban lelem ...

Mindenki alszik,
mindenki álmodik.
Mindenki meghal,
mindenki elhagy.

Halott testemben a vér csak sétál,
Ereje sincs már.
Én is meghalok,
Nincs miért küzdjek,
Annyit mondok csak:Hát viszlát

Nem maradtál itt,
s fényévnyi távolsággal sújtottál,
álltam a parton,
csak néztem a horizontot árván.

Hajód kifutott,
sirályok síró hangja kísért el,
felsikolt a szív,
gyászdalát rebegve víztükörnek.

Hűs a kikötő,
bús az alkony s hiányod fájón él,
te arra jársz már
hol a nagy óceán az éghez ér.

Eljött az idő,eljött hát...
Búcsúzik Tőled a rokonság.
Feketébe öltözött a világ,
most halkan mondunk érted imát.
Erős akartam lenni,azt hittem így könnyebb,
de szemeiből csak úgy hullanak a könnyek.
Itt van most mindenki és sírnak,mint én,
mert valaki számára eljött a vég.
Elmentél halkan,búcsút sem intettél,
bár néha még ...

Édesanyám Emlékére!
Egy csendes őszi hajnalon,
fény fut át a szobán,
dobban még a fáradt szív,
majd csöndben megáll.
Felnézünk az égre hát,
és torkunk összeszorul,
már emlékünkben élsz tovább,
és angyalként vigyázol ránk,
DRÁGA ÉDESANYÁM!