Ha én már nem leszek,
ne gondolj félve rám.
Nem leszek csak egy emlék,
a feledés útján.

Egyszer minden véget ér,
ahogy múlik az élet.
Nekem most mennem kell,
de őrzöm majd emléked.

Ha én már nem leszek,
nem kell többé félned.
Tagadd le, hogy voltam,
S én megbocsátom néked.

Nem állok utadba többé,
nem ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...

én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a végét ennek a búnak,
Eldobott ...

Az ereimből kinyíló vörös rózsa,
Ez az életem haldokló virága.
A megdermedés, a semmibe válás tánca,
Az élet, a teremtés haldoklása.

Nyíljatok hát vörös rózsák és hulljatok elém,
Hogy legyen erőm a pusztulásra.
Nyíljatok hát vörös rózsák!
A szerelmemet hajszoló vörös virágok.

Vörösben égjen majd a föld!
És ...

Változik az életünk
úgy mint változik a táj.
mikor lebontja a fa levelét
s mikor ködbe vész a nyár.

de az emlékek megmaradnak.
s majd testünket fedi homály
egy gondolat tart majdan életben
hogy voltunk s fentről vigyázunk rád.