Elmész és talán nem látlak
Soha többé.
Azt hiszem, átalakulsz
Örök emlékké.
Nincs idő, hogy megismerjelek,
És ha van is rá alkalom,
Én csendben tovább megyek.
Beszélgetnék veled, ha nem
Félnék annyira, hogy
Szavaim semmibe veszed,
Ha nem fájna annyira, hogy
Nem foghatom kezed,
S ha nem tudnám, hogy
Neked más az életed.
Hogy mért akarlak ennyire,
Azt nem is értheted,
Mert én sem értem igazán:
Mért kérlek számon
A Szerelem angyalán,
Elmész és soha többé
Nem látlak talán,
De most még veled ébredek
Az Álmok hajnalán.