Csind-csand, emel már a csend,
Messzi útra, csillagokra vezet ez a csend.

Ding-dong, dörög már a dong,
Ébresztőt fúj, földre pottyant durrog ez a dong...

Volt egy hatalmas ország,
bőség volt a neve,
régi nagy Magyarország,
mulatós a kedve,
húzza gyökér, inda, ág,
jókedv nem feledve,
mutatja nagyvilágnak,
hogyan danol magyar,
mily' szivek muzsikálnak,
s kívánsága pazar.

Mulassunk hát a sírig,
míg sírhalmunk épül,
nem tudhatni még meddig
nótázhatunk ...

Ott fenn, ahol szállnak a bölcs angyalok,
Ott fenn, ahol trónol az igaz urunk,
Ott fenn, ahol nincs többé már félelem,
Mennyország vár rád és örök-szerelem.

Ott fenn, ahol nincs gazdag, s nincsen szegény,
Nincs többé éhezés, nincs már remény,
Valóság országban örök boldogság,
Oda le nem csábít a vágy.

Jöjj el és énekeld ...

Álmodtam egy csudaszépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly' meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.

Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.

Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények izzanak,
Bölcs idegenek szállnak erre,
Hogy ne éljünk a víz ...

Egyetlen Istenem, hozzád szól fohászom,
Ne engedd teljesen elveszni országom!
Küldd el a Messiást, hÍvőknek szent fiát,
Mutasd fel gyümölcsöd annak, aki lát!

Szent jobbod ereje ott legyen felette,
Ne tudjon ártani a balga fekete,
Kufár-arc tisztaként tekint fel reád,
Mások meg úgy hiszik, nincs másvilág.

Nyomor és halál az igaz ...

Igazságért kérni bocsánatot
soha nem szabad, ugye emberek?
Mikor csak néznek és nem értenek,
szíved tükre mutat nagy bánatot,

léleklámpás, a szem rezdül meg ott,
hol néha észrevesznek, s rád néznek,
szemedből olvasni nekik vétek,
összetört szívet,rejtett vonatot,

életútad nem kíséri hű szem,
nehéz volt életed, ...