Álmodtam egy csudaszépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly' meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.

Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.

Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények izzanak,
Bölcs idegenek szállnak erre,
Hogy ne éljünk a víz alatt.

Kérdésemre válaszolták:
Kisegítő seregek,
Nem lesz föld, ha meg nem óvják
Ártalmatlan gyerekek.

A szívemet elöntötte
Hálás, forró szeretet,
Lám, a barát özönlötte
El a sérült földemet.

Ahány barát annyi arany,
S zöld fény ízzott éjen át,
A bölcs tudja, aki dagad
sötétségben jól nem lát.


Elköszöntem, s visszatértem
Kicsiny, földi házamba,
Szunnyad a tűz az edényben
Ártatlanul bezárva.

Oly' csodás volt álom világ,
Nem mondhatom el neked,
Békességben élt a világ,
Állatok és emberek,

Vízcsobogást élveztem
És erdők, mezők illatát,
Fényben, s ha csak képzeletben
Tökéletes boldogság.

Felébredtem, s észrevettem
Egy aranylótusz virágot,
Ujjaimmal megérintettem,
Hoztam egy új virágot.

A világnak új virágot,
Érintése halálos,
Meghal a sötét, az új feltárul,
Ragyog békesség-virágom.