Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kohut Katalin versei

Kohut Katalin (79)
496 
291 
Nem vettek tudomást Tavaszról sokan,
bár locsolt, meleget adott boldogan,
törődött állatokkal, növényekkel,
keleti széllel üzent az égre fel.

Elbujdosott bánatában messzire,
írisze nem pompázott, csak résnyire,
ott, ahol örök öröm a kikelet,
nem kell űzni a zord északi telet.

De hiába a vigasz, a szép muzsika,
jókedve bizony eléggé ...
Olvasták: 651
Részletek
Az Ön versének a helye...
217 
Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva
menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,
sármos férjem itta ajkam szomjazva,
esthajnal misén én voltam a kegyelt.
Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,
szent az aranykör gyűrűsujjainkon,
mindörökké összeforrt hószín lelkünk,
derűs habfelhők futnak álmainkon.
Frigyet kötöttünk mi a ...
Olvasták: 575
Részletek
225 
Éttermet nyitott meg Dolgos úr,
szakácsnak igazán megfelel,
készül az erdei babazsúr,
dagad majd Daninkból nagy kebel.

Megjöttek állati seregek,
szorgosan segítőn a hangyák,
hozzájuk óvodás gyerekek,
kékségük a partyt áthatják.

Kedvencek: friss pörkölt pürével,
rántott hús, nagy gyros, rosejbnyi,
hamburger paprika ...
Olvasták: 598
Részletek
215 
,,Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a nyelvi játékom,
örömben nincsenek viták.
Óhajtok, ...
Olvasták: 562
Részletek
210 
Ujjaidat egyenként elringatnám,
bársony hangodat magamhoz ölelném,
szívemet, lelkemet neked adnám,
gondolatomat elmédbe helyezném.

Dús szemöldököd cédrus szelídsége,
érintéseddel a mennybe varázsolsz,
negédes szemeid vajh boldogok-e,
sokérzékűnek engem már nem vádolsz,

mert ringatlak drága, mint méhkirálynő,
megfogant bennem a ...
Olvasták: 554
Részletek
270 
Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.

Földanya vígan él, jókedve felderült,
már kaliba nem lehet, pályájára került,
méhének nektárja megöntöz szüntelen,
emberi törvénye örök és végtelen.

Zöldellnek szemei, gesztenyeszín ...
Olvasták: 733
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére