Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pálné Lele Ilona versei

Pálné Lele Ilona (60)
474 
207 
Meggyalázott nép lettünk
becstelen galádok által,
kik kényúrként felettünk
láncos kutyákká váltak.

Pénzszagú,szennyes kezük
elmarkol minden koncot,
nem hagy a pornak semmit,
csak rágott,kemény csontot.

Alku lett minden,mi szent,
éltet tápláló Anyánk,
tiporják s árulják
e meggyötört,bús hazát.

S mi még ...
Olvasták: 621
Részletek
Az Ön versének a helye...
189 
Anya és fia szótlanul ballag,
nehéz a lépés,ha a szív jajgat.
Öt éves fiú könyörögve néz,
anyja lelkétől bocsánatot kér.

-Nem leszek éhes édes anyukám,
ne keress nekem gazdag,új hazát!
-Szegény a régi,de úgy szeretem,
kicsi kutyusom ott vár engemet.

Nem szól az anya,nagyokat lépked,
göröngyös az út,hamarabb ...
Olvasták: 682
Részletek
196 
Erdő mélyén avarágyban,
kis csecsemő sír magában,
elhagyta a szülő anyja,
reszket szegény Istenadta.

Kismadárka dalol néki,
szenvedését így könnyíti,
röppen erre,röppen arra,
nem érti,hogy hol az anyja.

A fészekben öt fióka,
önfeledten azt csipogja:
-Segíts neki édes mama,
elhagyta a szülő anyja!

A madárka ...
Olvasták: 632
Részletek
192 
Vörös rózsák súgnak-búgnak,
szeretettel hajladoznak egymáshoz,
találgatják a gyűlölet,
hogy született ezen a szép világon.

Emberekről beszélgetnek,
kiknek lelke hideg,sötét zsarnok,
kiknek szíve kiskertjében
nem terem más csak tövis és tarló.

Vörös rózsa melengesd fel,
kiskertjüknek gyomosodott földjét,
ültess bele ...
Olvasták: 636
Részletek
188 
Nem bánom én
az élet rögös útjait,
zokogó hétköznapok
nehéz bújait,
csak itt legyél velem,
szoríts magadhoz,
együtt minden akadály
piciny hatalom!
Mit nekem a vihar,
folyók zúgó árja,
ha mellettem vagy
pokolnak bugyrában.
Csak érezzem testedet
sokáig még,
őszbe hajló éveink
mellettem éld!
Érezzem,hogy ...
Olvasták: 535
Részletek
190 
Kivirágzik a lelkem,
ha mosoly ül arcodon,
lágy dal pendül szívemen,
ha szó nyílik ajkadon.
Minden szavad ölelés,
a lelkem tápláléka,
Nélküled fagy lennék
egy jégtestben lezárva.
Reszket a múlt kezeden,
hajadra ezüstöt szórt,
könnyfátylat vont szemedre,
mely már a télről dalol.
Állj meg rohanó idő,
ne pergesd az ...
Olvasták: 726
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére