Szerelmünk útjában irigység vicsorog,
szívünkbe karcolva kajánul vigyorog.
Vési, szurkálja meghitt perceit,
sóváran markolná örömök kegyeit.

Csillagokat lopna,fényeket magának,
hervasztaná ékét szerelemvirágnak.
Hervasztaná ékét,magányba taposná,
kegyetlen szeszéllyel a vérét kiinná.

Ha Rád gondolok felébred vágyam,
s porrá égeti e szürke magányt,
mi bánatot szül csak s véresre marja,
az emlékeknek bódító szavát.

Vigaszt hozna szíved muzsikája,
ha velem lennél sok forró éjszakán,
harmatként hullna csókod a számra,
mint valaha régen szívünk tavaszán.

Oly nagyon izzana szerelmem tüze,
másfelé soha el ...

Repül velem az idő,
szárnya soha sem pihen,
mosolyon,könnyeken át,
tarajos zúgó vízen.

Miért futsz múló idő?
A mosolynál megállhatsz,
ott ágyat vetek neked
s örökre meghálhatsz.

Jaj,de te mindig rohansz,
örömből ürömbe szállsz,
felhők karcolják szárnyad,
te akkor se,akkor se vársz!

Mint jeges szél az ébredező tájat,
dermeszted fagyosra lappangó vágyad.
Nem mersz lépni felém,félsz a valóságtól,
félsz a tavaszt bontó meleg napsugártól.
Hideg szavaidtól
már én is fázom,
ne hagyj kihunyni,
ne hagyj ennyit várnom!
Nem látod a fényt,mely vágyakozva néz Rád?
Nem érzed mennyire vonzódom hozzád?
Jaj,vedd már le ...

Elnémul a világ zaja,
csendesül a gonosz is a szívben,
a csücskében kuporogva
szenténeket hallgat ő is híven.

A szeretet ölelgetve
gyógyítgatja hideg,sivár lelkét,
a fényével melengetve
széppé teszi neki is az estét.

Mert az Isten egyformán ad,
nincs kivétel soha a kezében,
ha jó,ha rossz megáldja azt,
helyet kapnak ...

Megbántott szívünkben örömök halnak,
boldogság madara görnyedezve jár,
dermesztő szavaink ködfátyolt varrnak,
s homályba fakul a zsibongó nyár.

Csendes lesz minden,de érezzük egymást,
hisz egy sebből vérzünk,egy a szívünk,
a kiégett lelkünk talál majd forrást,
hogy újra éljen a hamvadó hitünk.

Szeretném oldani szavaim ...