Ha Rád gondolok felébred vágyam,
s porrá égeti e szürke magányt,
mi bánatot szül csak s véresre marja,
az emlékeknek bódító szavát.

Vigaszt hozna szíved muzsikája,
ha velem lennél sok forró éjszakán,
harmatként hullna csókod a számra,
mint valaha régen szívünk tavaszán.

Oly nagyon izzana szerelmem tüze,
másfelé soha el nem bolyongna,
hatalmas lángja felérne az égre,
s mindörökre napként ragyogna.