Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...

A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő elment, s csodálkozott a rét:
az embert ...

Kérdezni is merek még, - s válaszolni.
Nagy börtönöm darabka végtelen.
Az Anyag iránt sincs bennem csodálat,
de, kelletlenül, létét elismerem.
Nem úgy, miként a szemforgató népség
ismeri el teremtett Istenét
önérdekből, szokásból, gyávaságból,
és magába rejt szomorú mesét,
miközben tudja (vagy a mélyben sejti):
minden anyagból, tüzes ...

Virág velem együtt lépegetett.
A vadzab kalászfület hegyezett.
Zöld gyíkmanó surrant álomba át,
s fehér bölcsőt ringatott kék világ.

Fehér bölcsőben fények gyermeke!
Jó volna hinni: az élet mese,
minket mesél a madárszárnyas ég,
míg közelhez hajol át messzeség..

Ösvény sietett. Eltűnik a nyom
volt életekről, habár ...

Zenél a gyönyörű tavaszi táj.
Dallamát a rádióm adja.
Messzire száll Csajkovszkij zenéje.
Követi Beethoven egy szép műve.

Magasra száll e művek szépsége
és visszatér élményként szívünkbe.
A növények, fák gyönyörű csokra
szelíden néz az égen fénylő Napba.

Lelkem telik a sok szépséggel,
a szépség, jóság ...

Az igaz mese a valóság álma.
Hold dajkája, majd napkelte szíveden,
ha hajnal jön, az ébredő világgal,
madárhangokkal, fény-ékszereivel,

s kezéből máris gyöngy gurul az égre,
ezüst vizekben megfürdet aranyat,
s szívet dobbantó gyönyörű varázslat
az ég felé visz földi csillagokat.

Azt a mesét tisztelem, melyben Jóság,
de ...