Erdőben jársz? Múltban, s életedben,
mit élsz, körülvesz a volt és jelen.
A fenyőkön komor zöld ott tűnődik,
s tölgyek törzsén érdes történelem.

Egymáshoz érnek szinte észrevétlen
kis és nagy világok, míg int a nap,
s árnyékok elhevernek, lopakodnak,
majd vörös szín jön, hív csillagokat.

Egy-egy madár száll: csőrén csöppnyi ének
kigyúl, hamva hullat le feketét.
Nem tévedtem el, csupán meglepődtem:
- Itt még mindig középkori sötét?

Az erdőt értem, de nem értem: nép ez?
Művelt főkből ily tudatlan paraszt,
igába fogott jobbágy néz ki, bámul,
s vet keresztet babonás hold alatt?

Keresztet vet, s keresztet vethet arra,
mit adhat a józanság, s értelem.
Rossz múlt, rossz jelen, csaló érdek-erdő, -
vérrel, sebekkel telt történelem.

Voltaire kellene, Huszonegyedik Század,
ki Gondolatig vezetne tovább!
Nem szégyelled a sunyi köldöknézést,
a sok álszent, szemforgató imát?

Volt erdők, mezők népét nem találom.
Hány lelken bélyeg a rabszolga hit!
Valahol talán igazi Krisztus, s Allah,
s könnyes szemmel egymást átölelik.

(2016)