A kíváncsi rózsa
Ez itt egy rózsa, piros fejű.
Ez itt egy otromba kerítés,
de lám csak, van ott egy titkos rés.
Ott túl egy kert, rózsákkal tele,
ám közülünk egy sem sejthette,
hogy az Egy piros másra vágyott:
látni vágyta a nagyvilágot.
Vágyta szépségét megmutatni,
illatát szelekkel küldeni.
Kihirdetni:- én is itt vagyok,
csak ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...

A zöld gyíkról egy fénydal
olykor oly jó, ha van!
Szépséget kér az álom,
boldog, boldogtalan.

A csúcson, szürke sziklán
arany bogárszem ég,
csáp mozdul, s végtelenben
kék lángú messzeség.

A zöld gyík múltba villan.
Ívelő csend-hídon
életem nemsokára
szintén, így gyanítom,

de rólam nem kell fénydal,
csak tűnődő ...

Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz ...

Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.

Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.

A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem ...

Patakparti tavaszról írjak verset?
Vagy inkább másról? Fehér nyárfapihék
hulltak, bennük kis magjuk reményt keltett?
Megállt könnycseppben bánat majd elég?

A víz sietett. Én már nem siettem.
Utam elfogyott, s célom sincsen: hova?
Anyag mozog, magát tovább teremtőn, -
s ez a Mozgás a Lélek otthona?

Tetszik, nem tetszik: Anyagé a lélek,
s ...