Engemet a szellő is ölelget és csókolgat,
Én hárítanám, hogy még télikabátban vagyok.
Szellőt ez nem érdekli, vehemens, rohamozgat
Én meg nem is tudom... ennyire érdekelt vagyok?

Száll
Felém,
Megölel,
Csókol, dalol,
Szerelmet ígér.

Ő
Kópé,
Elcsábít
Ha teheti,
A szélkirályfi.
*

Engem nappal a Napfivér ...

Ez is a tavasz része…
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek ...

Már itt a tavasz és a tanka csokrot eredeti Basó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Madár csivitel,
Fecske dolgozik fészkén.
Utódnevelés.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
*
Eresz csivitel,
Hazajött fecskepáros.
Lakásépítés.
Hamar ruhában pózol,
Utána cipőt bokszol,
*
Szélfuvallat fürt
Simít a tyúkok ...

Művészkém lett a tavasz…

Felhőtlen égről, az első pirkadati fénysugár,
Lenyúlva a földre, absztrakton megnyúlt árnyakat fest.
At árnyrajzok olyanok, mint egy részegen elnyúlt test.
Felhőtlen égről, támadólag lehullik sok sugár…
*
Árnyak is rügyeznek,
Körvonal... mint ikonikus.
Fekete-fehérben.
*
Reggeli színjáték…
Tavaszi ...

Madárdaltól hangos az erdő,
Mezei csokor lett a mező,
Mégis kizöldül a temető.

Nap bekacsint függönyön keresztül,
Családban, lakásban öröm zendül,
Jó idő jön, tavaszon keresztül.

A tél mérge végre már elfolyik,
Sáros hólé tetőről lefolyik,
Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik.

Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc

Egyhangú tél végi eső áztatja a tájat,
mos minden házat, sok még alvó növényi ágat.
Az egész táj sáros, lucskos, szomorúan ázott.
A tél uralja még odakinn a világot.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. március 17.