A folyó, rém furcsán csillogott,
Sápadt derengésben pirkadott.
Komor volt az ég akár télen,
Szél fodrozta a folyót, mélyen.

Sűrű és vöröses porfelhők kavarogtak,
Úgy néztek ki, mint a tűzvészből kiugrottak.
Parti nádasban vízimadarak ...

Téli diaképek…

Hideg erdőben
Vagyontalanság az úr!
Meztelen bokrok.
*
Szorgalmatosan
Perceg, a létnek szúja.
Vad hideg… közelg.
*
Lilás égbolton
Rózsaszín felhők úsznak.
Éj-hideg támad.
***

Zúzmarás ...

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
A hideg már mezők fölött… jó magasan trappol a varjú sereg,
A föld felett inkognitóban, nem láthatón suhan az ős sereg…
A hideg már mezők fölött… jó magasan trappol a varjú ...

A cseresznye csinos, kíváncsi lányka,
pirosa kacsint rád, csábít a fára.
A meggy már másként dobog vérszín szívvel,
s az édessel savanyút elegyít el.
Az almák között van puhább, keményebb,
nyárban, őszben fajtájuk szerint érnek:
van fenséges, napot idéző sárga,
másiknak fanyar zöld a hallgatása,
ez rózsás arccal bízik, az már ...

Odakint a köd álmodik.
Beszűkölt térközök
közelebb: félálom talán, -
távolabb sűrű köd.

A köd vízcseppes, furcsa lény,
betakar, kitakar,
álmodik ezt-azt, s eltűnik,
olyan lény, mint a dal.

Dal is sejtet álom-talányt,
s ha benne tiszta fény,
az is kitakar, betakar
titkot, - a költemény.

Köd vesz körül, fény vesz ...

Mindenütt pára, örvény, árnyékok,
Ködgomolyból néha, nagy hegycsúcsok,
És hihetetlen magas sziklafal.
Ezt látni felér egy szép álommal.

A mélységből előtűnik a tó,
Látványához nincs hozzáfogható.
A vize varázslatosan szép kék,
Csípem magamat, mintha álmodnék.

A hegyekben a Bow-tónál ilyen,
Lelki szemeimmel látom milyen.
Mert ...