Szerényen ringó hóvirág.
Melegedik már a világ!
Hó van még a környéken.
Hóvirág nyílik szerényen.

A hó élénk fehéren csillan,
mert még körös-körben tél van.
Ám a kikelet közeledik,
mert a talaj melegedik.

Mindegy, hogy búzaszem,
Vagy a tölgyfa makkja:
A sorstól az esélyt ugyanúgy
Megkapja.
Ha a földbe kerül,
S körülmények alakulása
Nem kedvezőtlen
Lényegi változásra,
Az élet elindul
A nagy utazásra!
S minő út ez:
A valami,
Ami majdnem semmi,
Csak mag -
Kibontja magát
A nemlét peremén,
S amivé lesz: a ...

Hűvös kezed megbénított,
A tudat idegeimbe
Hatolt, hogy gyökeret eresztél
Bennem, Hajnal. Fájó marásod

A koponyámba hasított.
Szólt az ébresztő döreje
Egy iskolai nap reggelén,
Tetten értél a szundításon.

Zúgolódik a tenger...
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.

Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert! –
Kiáltotta egy démon az égnek.

S azóta, mindhiába van az embernek szeme,
Nem képes látni a ...

Az égen akarok járni,
Fehér fellegre lépni.
Kék tengerig nyújtózni,
Kezeimmel az eget simogatni.

S lépek lassan, óvatosan.
Hullámzik a talpam nyoma.
Körökbe gyűri meg az eget,
Szilánkokra töri a Mennyet.

Bokámig süllyedek a fellegekben,
Hideg, vizes a léptem.
Itt a menny a talpam alatt...
Tisztátalant is magába fogad.

Vattacukorként fedi a hó a téli tájat
takarja be fehér rétegével a sok ágat.
Selymes, lágy, kedves, varázslatos puhasága
hoz meghittséget e gyönyörűséges tájra.

Minden nyugodt, szinte mesés.
Csak a kutyánk járt erre nemrég.
Nyomai látszanak a hóban
erre-arra kószálóban.

Szinte játszik a téli nap a havas tájon
megcsillanva ...