Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint fel-felkapott
nyári szellőként tova,Veled ...

Talán már nem akarsz harcolni,sem félni,
félni attól hogy valaki a szíved tépi.
Nem tudom hányszor történt meg veled,
tudom,az ész,a szív,a szellem nem feled.

Mind ketten jártunk már rögös utakon,
én a jó szót,a szerelmet,a szépséget kutatom.
Fogalmam sincs mi lehet te szíved vágya,
rám bíznád a lelked,az lehetne szerelmünk melegágya.

Ma ...

1.
Gyönyörűm
úgy akarlak téged
hogy szó sincs rá
csak szemeim jelbeszéde
árul
erről a máglyás
lobogásról

2.

Mindennap
elhagylak
s reggel
mindennap magammal
viszlek
szívdobogásként
egy érintésként
a tenyeremben
mert bennem
élsz már

3.

Te talán csak
játszol több vagy
bennem
mint ...

Ki nem bucsuzik el, itt marad.
Maradó jelenlétéből erő fakad.
Van, ki elmegy, és nem jő vissza,
Lehet, csak azért, mert nincsen útja vissza.
*
Jövő várása,
Ülő hírnöke a jónak!
Vihart támasztó!

Vecsés, 2003. augusztus 16. – Kustra Ferenc

Gondolkozok kattogok mi is történhetett volna
ha teszek vagy sem nem tehetek róla

De így lett és el kell fogadjam
szomorú vagy sem de egyedül maradtam

Megaláztak megcsaltak mégis talpra álltam
azt hiszed egyszerű? próbáld meg bátran.

Legrosszabb érzés az egészben
hogy bármit is teszel rosszul jössz ki belőle

Bármit is tettem én voltam ...

Már meg kellett volna
tennem.....

Karjaim közt lelnem.
Ahogy egy felszántott mezőt,
úgy kellett volna ölelnem.
Mint még ki szűz, csupasz
alakját, remegőn szeretnem.

Félve társult első érintésen lépve,
dübörgő szívverését hallva a körbevett,
csendbe borult térbe.

Lágy szellők vonulataként
sikamlón olvadni el ...