1.
Gyönyörűm
úgy akarlak téged
hogy szó sincs rá
csak szemeim jelbeszéde
árul
erről a máglyás
lobogásról

2.

Mindennap
elhagylak
s reggel
mindennap magammal
viszlek
szívdobogásként
egy érintésként
a tenyeremben
mert bennem
élsz már

3.

Te talán csak
játszol több vagy
bennem
mint ...

Ki nem bucsuzik el, itt marad.
Maradó jelenlétéből erő fakad.
Van, ki elmegy, és nem jő vissza,
Lehet, csak azért, mert nincsen útja vissza.
*
Jövő várása,
Ülő hírnöke a jónak!
Vihart támasztó!

Vecsés, 2003. augusztus 16. – Kustra Ferenc

Az iránta érzett szerelmem rég kezdődött,
még fiatalok voltunk mikor érlelődött.
Külön utakra vezérelt minket az élet,
ez után kezdődik az igaz történet.
Sok évig éltem plátói szerelemben,
vágytam hogy az élet felém vezéreljen.

Amikor megtette felém a lépéseit félve,
éjszakákat virrasztottunk átbeszélve.
Egy gondolat forrongott ...

Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és
éjszakáimon visszatérsz te kínommá
vágyammá ...

Egy vízililiom kosár az én ajándékom,
szerényen hívlak a szerelem ünnepen
számba venni Aprodité isteni kincseit.
Hamis délibábot régen elfeledtem,
szökken tengerárként lelkedbe szerelmem,
szív-szirmaim felsorolom, s Neked adom.
A fehér rózsám nyugalom és derű,
a szegfűm örökké csak Veled,
orchideám igényesség, ragaszkodás,
akácom a ...

TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros

Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
*
Látszik, áradat lesz!
Mindenki bújna fészerbe…
A mezőn, csak fű van.
Úgy permetezi a földet,
Mossa mezőket, erdőket.
*
Villámok lecsapnak
És követi, mély ...