Még érzem ajkaimmal ajkaid s a vállad,
Még érzem ujjaimmal pocidat s a hátad,
Még érzem kezemben a kezed, még simítom az arcod.
S élénken emlékszem határozott csípőmozdulatodra.
2010.12.

Mint fénylő rengetegben,
úgy vesztem el szemedben,
hogy szívem most is ott valahol
pilláid mögött kóborol.

Akarnám, de nem látom szemeddel,
hogy mit érzel szíveddel,
hogy a lehunyt pillák mögött
milyen álmok felett őrködök.

Vasalatlan tavaszi este ez.
Csendben üljük meg
az utolsó vacsorát.
Tenyerem véres szögei
koppannak a zongorán.
Csendmelódiát játszom,
-keserű dallam neszel.
Életem keringője perdül.
A billentyűk kalapácsain
hegtépő csendhangjegyek.
Vérem ecetes bor.
Testem penészes kenyér.
Fabadkát sem érek!
Így árulj el engem,
és ...

Nem tudom miért, csak nézem az eget,
Csak törlöm a fejemből a régi emlékeket.
Kibaszottul szar ez az egész világ.
Olyan mint száz elszáradt virág.

Nem érdekel már sok elmondott szó,
Nekem már egy szavad se vigasztaló.
Elmentél, elhagytál, végig csak becsaptál.
De többé már nem fogsz, mert számomra meg haltál.
Vége hát, nincs tovább ...

A . . Nő


Veszélyes milyen kéjes..
Ő a...Nő,
Vészesen szenvedélyes..
lépésről lépésre éget..
Ő a ...Nő..

Mézédesen közelít meg,
meg sem érzed mily mérgezett..
Ő a ...Nő..

E nő életed elixírje,de
nem Ő a Nőd,csak barátnőd,
Elcserfelget,szépnek tesz meg,
szenvedélyes ...

Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ő már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél ...