Vonulatai magasan felhőkkel dacolva ezernyi ága, fája a zord idők dacára mindig állja.
S Te ki az ég felé a felhőkbe meredsz
Te csak suttogsz ott a kéklő hegyen.

Ezernyi fának egyetlen ága Te vagy..
S rezzen az ág, de nem mintha madár szállt volna rá csendesen.
Éles a fájdalom...és a fájdalom nem szűnik az ágat fűrészelik.

Te éles ...

Foszlott rongybohóc,
habos fodorszoknya,
kalapos porcelánbaba,
szakadt papírpillangó,
fakó farsangi maszk,
ágy alatti zseblámpa,
molyrágta csíkos harisnya,
import íróasztal, baszk,
és törött, színét vesztett cserepek..

Mint homokórában
A homokszem
Oly lassan pereg az idő
De egyszer eljön a nap
Eljön a pillanat, eljön...
Eljön egyszer...
S ez ellen...
Ez ellen nem tehetsz semmit.
Eljön mikor menned kell.
s eljön mikor mennem kell.
Eljön egyszer az is;
Mikor mindannyiunknak,
Menni kell; s akkor megyünk.
Megyünk...
Megyünk, mert mennünk ...

Tik-tak, tik-tak
Ketyeg az óra
Múlik az idő
s vissza nem jő.

Tik-tak, tik-tak
Már megint;
Szól az óra.
S az a fránya idő;
Meg nem állna;
A mára.

Csak a múlt,
Csak a jövő,
S a ma elmarad.

Elmúlik a nyár,
S az ősz következik.
A fák levetik levelüket,
Az idő szeszélyeskedik.

A hímmadár párjáról feledkezik,
Más utakra viszi szárnya.
Fiókákat felnevelték,
S megszűnik a madár lárma.

Gyönyörködöm az ősz színeiben,
S magamba szívom illatát.
Gyümölcseinek ízét számban érzem,
S szemlélem a táj ...

Az évek

Az időeke arcomba
véste a perceket
bőröm serceg, száraz
mélyűlnek a sápadt ráncok
tükörbe nézem a
rozsdamarta barázdákat
keresem mélyen a
gyermeki vonásokat.
Csak a szemem a régi.
Ami nekem a múltam idézi.

2010.feb.17.