A matematika csalhatatlan tudomány.
Vegyünk például egy csonka gúlát.
A gúla a mértan része, a mértan
egyenesen a matematikáé egyszóval
egy olyan halmaz metszete, amelyben
ez is az is megtalálható részben,
függetlenül csonkaságától egészben
és itt kezdi elhagyni a fonalat az ember.

Nézzük az abszolút számoknak rendszerét
mindegy ...

Ó, hogy szeretem a Történelmet;
Lenyűgözött a versek hada.
Tanár csak beszélt és, csak mondta,
Néha ütötte egymást egy-két szava.

Mint, ahogy kutyának a csontra,
Úgy csorgott a tudásra nyálam.
Ujjaim kulcsolva térdek között,
Padnak dőltem és görnyedt volt a hátam.

Úgy hallgattam sok \'okosságot\',
Szép ...

Vágytam csillagok közé,
Sok-sok nyári éjszakán,
Hogy a Göncöl szekerén,
Égi mezőt járhatnám.

Egek országútján én
Szekereznék sokáig,
Kíváncsian figyelnék ,
Rejtett csodát hadd látnék.

Tejúton megkeresném
Csaba királyfi nyomát,
Mit lovaik lába vert,
Nézném csillagok porát.

Futnék üstökös ...

Húsvétra rendhagyó gondolataim támadnak,
Madártávlatba kitárva szárnyaim mentális áradat,
Söpör végig nyugalmam kósza képzetén,
Ünnepi hangulatba epedező tudat állapot, mély szenvedély!

Fikcióim nyomán ellep egy vérben izzó félhomály,
Éjjel feleszmélve vár ott rám talán, egy ismeretlen táj,
Hol tudatra ébredve, elmerülök a képletes ...

Ó, forgó földünk! - ostoba
Játékok legbúsabbika!
Röpít a Végzet ostora
Tova, vén pördülő csiga!
Csak pörget egyre, konokon,
A végtelenben féktelen,
S vak surranásod monoton
És céltalan és végtelen.

S mi, rajtad, szédült emberek,
Elvágyunk rólad: bús talány!
Ó, míg vak forgásod pereg,
E messzehívó vágy ...

Platon mosolygós, csöndes agg vala.

S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,
leült a földre dús szőlője mellett,
hol elhuzódott háza kertfala.
Reásütött kiszáradott, sudár
nagy termetére a langy napsugár,
tar homlokára fényt merengve szőve.
Mosolygva nézett az agg bölcs előre,
eltűnt előtte már a bú, a kín:
s ...