Vágytam csillagok közé,
Sok-sok nyári éjszakán,
Hogy a Göncöl szekerén,
Égi mezőt járhatnám.

Egek országútján én
Szekereznék sokáig,
Kíváncsian figyelnék ,
Rejtett csodát hadd látnék.

Tejúton megkeresném
Csaba királyfi nyomát,
Mit lovaik lába vert,
Nézném csillagok porát.

Futnék üstökös után,
Csóváját megtépáznám,
Fiastyúknak csibéit
Egyenként megsimogatnám.

Látnám, talán, merre visz
Az út öröklét felé,
Megjegyezni szeretném,
Ne tévedjek másfelé.

Megtalálnám biztosan,
Égig érő fa helyét,
Vissza azon lépkednék,
Csillagokat szórva szét.