Igen, igen.. habár utam töretlen,
világszélen, valótól összetörten
állok, felettem varjak éhes árnya,
s egy sötét ország a múltját gyalázza,
handabandázik, jót hirdet ki rossznak,
s rosszat jónak.. Akik hazudnak: lopnak,
szavakkal is (nemcsak tettel!), gnóm eszme
gonoszsága becsületes szemekre
villan, megvadul fenyegető szélben
szolgává tett ...

Nem Vitéz János (s nem János Vitéz!)
egyik sem, mind-mind dicsekedni kész
a dicstelennel, s mondja, oly nagyon:
forgott ördöggel telt Vörös Malom,
de ő játszotta a főördögök
egyikét, cselből, míg közben köpött
arra, mit hirdetett, - hát várva vár
a Hatalomtól ezt-azt! Jár a száj,
perdül a nyelvről nyili-nyali dal..
Nem kérdés mit ér egy ...

Mostanság megannyi bírálat
ér, valószínűleg azért, mert
újfent tengernyi a munkám. Van
amikor zavar, néha sértve

érzem magam, kívánom, bárcsak
lazíthatnék egy kicsit. Jobb így
mégis, hisz kit nem kritizálnak,
meglehet, keveset dolgozik...

Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi végre?
Vérünk már,mint hó fehérsége
föld ...

Újév, Újév.
Sötét fa ága.
Rajta az ördög
lábát lóbálja.

Újév, Újév.
Fénylik fa ága.
Szép szárnyú angyal
szállt le reája.

Újév, Újév.
Ez milyen ének?
Ördöghang dörrent
angyalzenének.

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit vett az ördög
hegyes szarvára?

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit kísért ...

Szétfolyt pacafolton jár már a létem,
szakadt levegőt préselve belém!
Vad,izmos lelkek szívják a vérem:
Mit akarsz?Szorítsd még! - kiáltják felém.

Van - e még holnap,vagy térdre hullt a mának,
s mint apadt anya szoptatja fiát?
Nem lesz abból semmi,csak mély,száraz kút!
-Istenem segíts!- millió száj kiált!