Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.

Erre gondoltam most, a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!

Volt más idő, bánat akkor is ...

Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem ...

A som már felpiroslott,
de vörössé nem érett.
A hegyoldalról néztem
kis falut, messzeséget.

A szívem talán mindig
képzelt faluját várta, -
ó, sok városban élő
mosolygós naivsága!

Igen, tudom, naivság
hívogat, csodaszépen,
ha erdő, rét, hegy, síkság
a táj nagy tenyerében,

mikor tavasz virágzik,
s ha nyárban ...

József Attila megírta, Barátom,
(s nem érted, vagy az értést leplezed?), -
ami VALÓ olykor IGAZTÓL távol,
s ilyen VALÓ nagyon HAZUG lehet!

Érvényes ez egész jelkép-világra:
Sarló, s kalapács, Csillag, vagy Kereszt,
Félhold, Turul, Horogkereszt hatalma.. -
felszínükön túl mélyük is keresd!

Sok példát írhatnék erre, Barátom!
Csaló ...

A lázrózsáit rózsáknak ne nézzed!
Megtéveszt látszat, sok kifestett részlet?
Gondolkodj, értsd meg Európa sorsát,
s mit miért színlel beteg Magyarország!

Beteg? Haldoklik. Lassan gyermek sincsen.
S van-e magyar, ki becsületre intsen?
S a nép? Hát ez nép? Botránylovagoknak
elnézi azt is: szabadon rabolnak.

Fentről hazát hazudnak ...

A múltba nézek, és emlékeimben
megjelenik az Aranylábú Isten:
az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -
az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,
mellyel megannyi trükkjét bemutatja.
A láb lendüljön, de bajra világít,
ha ész fut el (az a szükséges másik), -
a tömegnél. S az Aranylábú Isten
hová szaladt, ...