Sajnos megszűnt a lapom, utcára
kerültem, ügynöknek jelentkeztem.
- Mondja uram, van tapasztalata
az értékesítésben? - kérdezte

a személyzetis. - Hogyne. Eladtam
a házam, az apám Mercédesét,
a jóanyám zongoráját és a
szép feleségem összes ékszerét...

Egy gimnáziumi osztálytársnőmmel

futottam össze a Duna Plázában,

egykori gyönyörűszép szeretőmnek

(kit én hagytam faképnél, s hálátlan



fráternek tart azóta) sűrű könnyek

jelentek meg kék szemében. Erősen

átölelt és elcsukló hangon összes

bánatát rám öntötte. - Látod, szörnyen



nézek ...

Most, ahogyan én visszatekingetek az eltelt

hat évtizedemre, talán már lenyugodva

elmondhatom, sokkalta jobban fáj a szívem

és lelkem azért, amit én elmulasztottam,



mint azért, mit kevésbé jól tettem, jóllehet

az igazat megvallva - nincs titkom - kezdettől

fogva nem nagyon bíztam a kötelességben.

Az odaadástól ...

Barátom Sándor panaszkodik

a főorvosnak: - Mire gyanakodik

Sándor, mi az a nagy probléma?

- Mindenen idegeskedem, pocsék a

hangulatom, doktor úr. Diszkrét

a fődoki. - No, de miért? - Mit miért!!!?

Amennyire megváltozott a műsor,
annyira a világ is, a sok hűhó
után ma már csak a komédiások
elmés csapatát veszik igazából
komolyan a tévét néző emberek,
míg a politikusokon nevetnek…

- A nyugdíjas kolonc,

én attól félek doktor

úr a legjobban, engem

majd élve temetnek el.



A főorvos kezébe

temeti a fejét. - Ne,

sohase féljen ettől,

hogyha én kezelem Önt...