Esőtündér fenn az égen
locsoltatja a Földet éppen.
De a Nap ezt nem akarta,
sugaraival megzavarta.

Azaz csak zavarta volna,
de egy ideig nem tudta.
A Nap Őt egyre kérlelte,
hogy a Földet hadd melegítse!

Végül a Tündér felhőit feloszlatta.
A Föld rátekinthetett a meleg Napra!
Az eső a Földön lassan-lassan felszáradt.
A Nap meleg fénye ...

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Mesebolt,
melyben sok-sok mese volt.
Ezekből állt a Mesebolt.

Egyik polcon nagyon sok színes könyvm várt,
a másikon egy tehervonat állt.
Helyet a mackóknak egy majom kínált.
Rég nem láttam olyen szép kiállítást.

De, mint tudjátok, ez nem tárlat volt,
hanem egy nagyon szép kis Mesebolt.
És hogy ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

A meggondolatlan, buta kis maci, a torkos, csacska,
a finom, édes cukrot sűrűn ropogtatja.
Reggeltől estig csakis az édességet fogyasztja.
Olyan, mint gyümölcs, a főzelék kedvét nem vonzza.
Este a mosdásnál csakis az Ő fogfekéje tiszta.
Fogát egyre sűrűbben lepedék bomlasztja.
Mindig mondja neki aggódva anyja, apja:
-Édes bocsom! Nem lesz ez jó, Te ...

Izzad, izzad a hóember.
Tócsa mellette mint a tenger.
Feje olvad, teste csökken.
Eltűnik Ő a nevdves földben.

Két karja két söprű.
A hóember teljesen eltűnik.
Helyette a földön tócsa fénylik
a partján két söprű díszlik.

Egy nap volt csak a hóember élete
és a felmelegedés lett a végzete.
Életének két söprű az emléke
és ...

Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta.

Ide-oda sunyin lépked,
ebből-abból csak-csak csípked.

Történhet ám bárhol, bármi,
nem mer a mérlegre állni!

Pedig a csipegetésnek ár a van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!

Mégsem bánatos a sunyi,
oson tovább torkoskodni!
.