Amilyen te voltál hozzám,
Mint még senki soha,
Olyan jó érzés volt,
Mint egy lakoma!
Tele voltam szeretettel
Amit tőled kaptam,
Ha két szemedbe néztem
Erőt kaptam!
Erőt kaptam tovább élni,
Nem a napokat regélni.
Minden percem boldog volt.
Most hogy visszagondolok
Csak sírok és sírok és sírok.
Nincs már aki erőt ...

Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom.
Még a múltat egyszer majd le nem zárom.
Sötét ég alatt erős fény fakad,
Megvakít talán, majd a mélybe elragad.

Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!

Melléd bújnék ...

Csendes pillanatok emléke éget.
Apró gyertyaláng vetít egy képet.
Pislákol, kialszik, megragad, nem ereszt.
Hiányzol, s Te mégsem tudhatod meg ezt.

Ablakom hideg eső veri,
sarokban ül a szegény Teri.
Vágyakozón tekint a tájra,
hátha arra téved az ő párja.
Komor felleg szalad az égen,
szeretőjét nem látta már régen.
Szeméből bús könny hull,
szívem a szerelem dúl.
Mátkája hiánya öli szívét,
nem érzi édes csókja ízét.

Távolra dobta őket a sors,
de ...

Egész úton hazafelé csak arra gondoltam,
Mily szépen mosolygott gyönyörű arcod a mai nap!
Megleltem a mennyeknek legszebb angyalát,
Ki, mivel velem van az Úrnak mondok hálát!
A legcsodásabb, amit valaha is alkotott,
Ezekre gondoltam, miközben ültem a vonaton.
Milyen szomorú is hazafelé menni,
Ha Kedvesem nem tud velem jönni.
Az otthon fogalma már ...

A holdnak hűvös fényében a dombtetőn álltam,
S néztem milyen szép, mikor a világ aludni tér.
Hogy csillognak Pest fényei a távolban,
Milyen szép odafönn az ezernyi csillagfény.
Láttam, ahogy egyre több ablakban alszik ki a világ,
S gondoltam arra, ki nékem a legkedvesebb Virág.
Talán az egyik kis pont az ablaka a pislogo fények közt?
Vagy igaz ...