Nem hagyhatom, hogy elhagyj,
Én azt akarom, hogy mellettem maradj!
Nem mehetsz el nélkülem,
Én azt akarom, hogy maradj velem!

Nem kérhetsz rá, hogy elfelejtselek,
Én örülök, hogy lehetek Neked.
Nem futhatsz el, nem akarhatod,
Én sem akarom, s ezt Te is tudod.

Sok mindent köszönhetek Neked,
De a megnyugvást most talán nem leled.
Ha picit is szeretsz, nem akarhatsz
Elfutni, de Te mégis csak szaladsz…

Eldobsz magadtól, könnyebb lesz, így érzed,
S a szívednek mondod: „Istenem! Te vérzel!”
Könnyek csordulnak szemedből, zaklatnak álmok,
De ha arra van szükséged, ígérem, várok.

Szenvedsz, félsz és nem tudod, mit tégy,
De úgy döntesz, a saját utadon mégy?!
Egy ösvényen, hol nem tudod, mi vár Rád,
Hol nem ér Téged soha, semmilyen vád.

Kereshetek ilyen embert, de nem találok,
Mondhatod, hagyjalak, de én nem hátrálok.
Kérlek, ne hagyj el, maradj mellettem,
S a legfontosabb: „Köszönöm, hogy vagy nekem!”