Hófehér hóvirág int felém.
Az ablakomon át nézem én.
A környékre a várt tavasz
jönne már, de a táj még havas.

A hóvirág a hó alól kacsintgat.
A dühtől tobzódó szél mindent ringat,
megcsavar, megráz és rögtön tovább zúg.
Szinte sehol sincs egy szélmentes zug.

A hóvirág mindenre meghitt, szép vigaszt nyújt.
Szelíden ...

Vattacukorként fedi a hó a téli tájat
takarja be fehér rétegével a sok ágat.
Selymes, lágy, kedves, varázslatos puhasága
hoz meghittséget e gyönyörűséges tájra.

Minden nyugodt, szinte mesés.
Csak a kutyánk járt erre nemrég.
Nyomai látszanak a hóban
erre-arra kószálóban.

Szinte játszik a téli nap a havas tájon
megcsillanva ...

A zöld növények között olvasni gyönyörűség!
Élvezem a szavak ízét, szépségét, örömét!
A napsugár vidáman táncol a sok levélen.
A szépség tündérszárnyakon száll a légben!

A sok bölcs gondolat, amely az írásokból fakad
e csodaszép környéken kap angyalszárnyakat!
E táj ad valódi értéket az olvasottaknak!
Miközben süt, egyre ...

A hó fehér habként simul rá a tájra
ragyogó szépségét a tájnak adva.
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül.
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül.

Ebben a tündérszép csendben
egy bokor ága megrezzen.
Odanézek, hogy mi lehet.
Szél fújja le a hópihéket.

A havas táj lassan estébe hajlik.
Csend van. Így lesz egész ...

Bogár kutyus emeli a konyhánk,,fényét\'.
Zörgeti az ajtóban a saját edényét.
Így adja tudtára a gazdaasszonynak,
hogy vegyes végre észre, jó az Ő étvágya!

Türelme végtelen, hiszen enni Ő is szeret!
Imádja a finom, gusztusos hússzeleteket!
De nem válogat. A felvágottat is megeszi.
Csak legyen, aki a tányérjára teszi.

Ilyen a mi ...

Fényes csillag fent az égen,
az égi tenger virít kéken.
Csillag ragyog fent a kékben.
Három pásztor, nézz az égre!
Három király! Nézz e szépre!
Vezér született már végre!
Három pásztor nem ül subáján!
Indul az ember,megy a bárány
és egy jászol mellett megállván
hódol az ember, csendben a bárány
és a kisdedet ...