A Nap aranysárga csókját szórja a tájra.
Sajnos ez a nyárvégi esti búcsúcsókja.
Fénycsókjának aranya szétszóródik a tájon,
a füvön, a fákon és néhány házon,

majd a Nap eltűnik nyugaton
és beköszönt az esti nyugalom,
mely folytatódik az éjszakában,
az éjjeli álmok világában.

Elbűvölnek, simogatnak, ringatnak e szavak!
Okossággal, bölcs értelemmel, szépséggel bírnak!
A felolvasó hangján az író szól hozzánk
és mondandója közvetítve is tud hatni ránk!

Köszönet ezért az írónak és a rádiónak.
Így hitelét adják a kimondott és leírt szónak!
Hatalmas művészi értéket együtt közvetítenek

Bennünk az elődeink élnek,
mint biológiai gének.
Lelkük tovább a mi szívünkben él,
s a jelenben múltunkról mesél.

Nem úgy kell az embert imádni,
hogy életében nem kell becsülni
és hazug könnyeket sírján elsírni,
hanem míg él, addig kell szeretni.

Amíg él, akkor kell Őt értékelni
és emberi értékén becsülni.
Ha ...

Szürke komor felhők borítják be az eget.
A kelő Nap fényei nem törik át a fellegeket.
Vagy lehetséges, hogy megpróbálják mégis?
Reggeledik. Világosodik még a felhős ég is.

Lassan ébred a vidék. Élénkül a forgalom.
Szétterül a bágyadt reggel ezen a hajnalon.
Szinte furcsa, hogy a városban vadgalamb búg
köszöntve a megjött reggelt ...

Összehajló fák alatt
terem bennem sok gondolat.
Ebben a lírai csendben
született meg sok-sok versem.

Utca végén a Balaton.
Innen indul a sétautam.
Elvezet a vasútig,
gondolati világomig.

Másnak talán csak egy sétány,
de itt csak nyerek a sétán.
Bár a lábam a földön jár,
ám sok témám rám csak itt ...

Gordonka hangja búg a levegőben.
A szív ettől sokkal gazdagabb lesz!
Színt visz e szép Balaton-parti napba
a gyönyörűen zengő gordonka.

Áradó dallami terjednek szét a levegőben.
Hatására a Nap is egyre jobban ragyog az égen!
Szólj, gordonka! Zengd a művészet örökbecsű szép dalát,
hogy az emberek szívét csak a jó és szép járja ...