Ha az Úr van mivelünk,
akkor nincs ellenségünk.
De ha mégis támad az ellenünk,
akkor megvád minket jó Istenünk!
Ha szeretettel tele szívünk,
velünk van a mi Istenünk!
Ha netán rosszal telne szívünk,
űzd ki belőlünk jó Istenünk!
Sose hagyj el, légy Velünk,
kérünk Téged Úr Istenünk!

Esik a hó. Habkönnyű fehérségével fedi a tájat.
Szürke ágak hófehér lepellel takartan néznek az égre.
A házak fehér tetejükkel mutatnak e téli égre.
Feltekintek az égre, a szürke hófelhők tömegére.

Onnan hull e sok-sok fehér hópihe
és lágy szépségükkel díszítik a tájat,
telepszenek rá az egész környékre,
bemutatva e téli szépség ...

Nemrég cinke repült erkélyünkre.
Gondoltunk-e a megjött télre?
Vannak-e magok az etetőkben?
Vannak-e etetők az er dőben?

Van-e szalonna télen több ágon
madarakat lakomára várón?
Daluk tavasszal, ősszel és nyáron
hálájukat zengi a világon!

Nőnek az árnyak a szobánk estbe szürkülő falán.
A napi, heti gondok távol, de Te közel vagy hozzám.
Az est íze, hangulata van a szemünk sugarán.
Fekszünk. Fejem némán melléd teszem az ágyunk párnáján.
Álmaim messze járnak álmaid boldog szuszogásán.

Múltunk őrzői a temetők.
Lelkünk irányítja a jelenünk.
A jelen örökké változik,
de milyen jövőbe távozik?

Benéz az ősz az ablakunkon.
Fénye szánt a sárga avaron
és lassan áll meg ablakunkon.
Úgy látom, kint hűvös van nagyon.

Az embrek léptüket meggyorsítva,
szaporázva igyekeznek útjaikra.
A szél hevesen támad rá minden ágra,
hogy sárgult leveleitől megszabadítsa.