A juhász némán a botjára támaszkodik.
A juhok csendben legelésznek.
A juhász magában a jó Istenhez fohászkodik,
hogy legyen vize a birkának, jerkének.
Az állatok csak a satnya száraz füvet tépik.
Nyoma sincs az égen a felhőknek,
mert a pásztor szava nem hallik az égig.
A birkák a legelőn szomjasan bégetnek.

Perdek mentek, az órák teltek.
Örültem minden kicsi szépnek,
a tündérrózsa zöld levelének.
Vígan száll csőréből az ének
a fák között a cinegének.
Csodálatos a madárének
szabad ölén a Természetnek!

Ha az emberi létben
kezdeményezés nincsen,
meghal akkor ott minden.
Ha nincsen benne hajtóerő,
akkor miért él és miért vanŐ?
Ha a törekvés úgy érdemes,
hogy az másnak is jó és kedves,
a Nagy Cél így jó és értelmes!

Szerelem, szeretet
szent mannával etet.
Csodás ízzel éltet!
Óh, mily szép az élet.
mely ily mannával etet!

Méltósággal zeng a dal, árad a zene!
A fürgén mozgó ujjakból száz is elkelne!
Egekben szárnyal a dallam, él a dal!
Játssza öreg, hallgatja fiatal!
Mindegy, ki játssza, csak egyetlen egy a fontos!
A billentyű gondolatot, szépet hordozzon
egyformán szólva oroszhoz, olaszhoz
tolmács nélkül az egész világhoz!
Közvetítse a szerző ...

A szombat este csendje
mászik be a fülembe.
A párom már alszik éppen.
Ring a mély álom tengerében.
Lassan-lassan én is alszom.
Puhán nyom el már az álom.