Ez az idő tudja-e, hogy mit akar?
Enyhe télben idézi a tavaszt?
A szép kertünkben kinyílt hóvirág
téli tájnak mutatja fehér szirmát.

Tavasz t idéző napsugár
mosolyog rá a tájra.
Az éj hűvös sóhaját
létével a múltnak adja.

De félek attól, hogy a hóvirág
nem sokáig adja fehér mosolyát
és havassá lesz az egész világ,
mert a ...

A Nap hétágra süt fenn a felhőtlen égen.
Vadkacsák hűsölnek egy nádas tövében.
A nagy melegtől a békáknak nincs kedve brekegni
és az embereknek sem innen, a strandról elmenni.

Az égen gyönyörű felhők úsznak,
bárányfelhők és más formájúak.
Hétágra süt az egyre erősödő Nap.
Az emberek a vízben vigán lubickolnak.
Az idő telik. Egyszer csak eljön az este.
Ki-ki a párjához húzódik csókjait keresve.
Akinek úgy adódott, hogy nincsen párja?
Az is törekszik a vágyott társaságra.

Leszállt az éj, sötétség fedi a tájat,
takar minden szépet, jót és fedi a rosszat.
Engem, mint minden embert az foglalkoztat:
azt már tudjuk, milyen volt a ma, de milyen lesz a holnap?

A boldogság ritka alkalom.
Kék madárként soha nem láthatom,
mert az szüntelenül másfelé száll
és ahol járok, ott soha meg nem áll.
Húsvétkor is itt járt, de tovaszállt.
Egy szív hiába várta, mert meg nem állt.

Tiszta lakásba ugrál a nyúl be
és onnan tovább a fűfészkére.
Leteszi a sok szép ajándékát
növelve a húsvét hangulatát.