Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, csak nem mindig látni,
Ősi, ...

Kérlek ne utálj ennyire,
csak gyarló ember vagyok,
élem az életem,
a terheim nagyok.

Szeretnék könnyű lenni,
hosszú hajam a szélben lobogna,
kislányként nevetni,örülni,
a szívem könnyebben dobogna.

Rossz látni, mivé válunk,
szemedben szikrázik a harag,
összedőlt a féléves álmunk,
csak a rengeteg emlék marad.
...

Sokáig magam voltam legbelül,
hogy van titkos ajtó, a hetedik,
csak én tudtam, csakis én egyedül,
s mások a kulcsot rég nem keresik.

Pedig nyitnék én ajtót, ablakot
gyertek hát be, ne is keressetek,
szívem, lelkem kitárva, itt vagyok,
örüljetek nekem és szeressetek.

Te halkan jöttél és nem zörgettél,
kezedben kulcsom, ...

Néha mintha nem lennél, pedig vagy,
úgy tűnik csak kitaláltalak én,
hogy elkerüljön a magány és fagy,
egész nap édes arcodat nézném.

Meg járás közben tested ritmusát,
de hiába minden, ha nem vagy velem,,
csak várom az idő lassú múlását,
és néha nem találom a helyem.

Tudod kedves nem könnyű nekem
így lenni napról napra ...

Talán egyszer úgy jössz el hozzám,
hogy nem remeg tested és kezed,
és nem borul sötétbe a szobám,
nehogy lássam gyönyörű szemed.

Lágyan és oldottan leszel velem,
s ha kedvemre mozdulok feléd,
nem fogja meg kezed az én kezem,
és nem érzem majd azt, hogy már elég.

Tudod kedves, sok időm nincsen,
fogy életem, az évek s ...

Ritkán szerettek úgy, hogy jó volt nekem,
ha igaz voltam egy kapcsolatban,
a másik nem tartott lépést velem,
lemaradt, s újra magamra maradtam.

Testben nem, csak lélekben hagytak el,
volt múltunk, jelenünk s talán jövőnk,
tudtam nemsokára búcsúzni kell,
már voltak felettünk sötét felhők.

És most vagyunk mi ketten, ...