Az előadás véget ért,
A függöny is legördült,
De valaki még ott áll,
Festetten egyedül.

A reflektor nem világít,
A bohóc mégsem tágít.
Áll ott sután, kócosan
És közben a könnye csurran.

Most én vagyok a bohóc,
Porondom a nagyvilág.
Nem vagyok kifestve sem,
Mégis cirkusz az életem.

De nem tudok nevetni ...

Egy decemberi reggelen,
lelke felkelt meztelen.
A hideg télben lábujjhegyen,
lépdelt a hóban nesztelen.

Az út végén a hídra lépve,
nézett le a fagyott mélybe.
Lába alatt szakadék,
háta mögött a messzeség.

Egy depressziós reggelen,
testet sodort a végtelen.
A habok csendben átkarolták
és szerelmesen a mélybe ...

Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.

Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.

Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely ...

Hanyatlik a napnak aranyló sugara,
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.

Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.

Sírva gyászol téged édes jó ...

Ne kérd tőlem, hogy elfelejtselek
távoli az nekem, mint Napnak a hegyek
Ha itt vagy velem, ajkaim megérintenek
s a világ horpadt arca, ilyenkor kifeszül, kerek.

Az a perc, forrón, lüktetőn miénk
bennem dobban a szív, ha a te kezed karol
Csak a csend préselte tenyerét közénk
hideg ujjaitól a szél is sír.. valahol

Te gondolatok fehér ...

Engem már csak a Halál tart életben
édes sikolya dobbanás a szívemben
Azt mondja: várjak
Persze... Neki nem fájt, mikor szerelmemet én magam temettem el.

S sétálva a keresztek között...
Síró holtak sírjuk fölött...
Szívünk egyazon dalt játssza...
Hangtalanul.

Értük jöttem, ők pedig értem
Fájdalmas az igazság: ...