Érzem, utolsó heteimet tengetem,

bánom, mennyi álmom nem teljesítettem,

s fájó, soha nem volt bátorságom a saját

...

A temető néma csendjétől,
A könnyektől ázott szemekből
Megdermedt arcok sokasága
Vetül egy apa koporsó falára.

Fiatal könnycseppek áztatják
Koporsónak fényes arcát.
S a fájdalmas jajszó kiáltását
Csak az emlékek támogatják.

Együtt töltött évek szépsége,
A család kitartó szeretete,
S a tomboló fájdalom ...

Szonett 14.

Keresem, hívom magamhoz szüntelen.
Reggeli napfény magához csalogat,
elhiteti: jöhet még szép pillanat,
lesz jövő-képem, nem lesz reménytelen.

Néha álmatlan, gyászossá vált éjjelen
örök-álomra vágyom. Nem hívogat
szép élet, csak a fájdalom szólogat,
bár szívem szerelme rég a végtelen.

...

Vannak olyan pillanatok,
amikor minden elhagy, megsemmisül
s az életed ami eddig olyan gyönyörű volt
megsemmisül.

Kérhetsz bármit a világon,
Isten nem figyel rád,
s ha teszel is azért hogy segítsen
nem tesz semmit.

Ha szeretnéd is már késő,
hiszen nincs más állomás csak a végső
ha segítene a gondjaidban
életed azonnal ...

Tomboló Ocean volt ő , melynek
Keserű-sós vizében, mélyen...
fénylő,szikrázó apró lények éltek...
de álom-ringatott csenden...kiégtek...

Elnémúlt minden hullámja...
nem csapdossa szelek árja.
Mély csöndben,mozdulatlan
kővvé dermedt. Szétporlatt.

Az élet vásznán öltöget a sorskeze
több szálú sodrott fonállal,
lassan megkopik, tompul a tű hegye,
túl jut még néhány vonással...,

ha feslik a cérna,
újrafűzi néha,
vagy berakja a sorba.
Ennyi volt a dolga.
*
Átjáró

csendesen halad, az életvonat,
döcög előre, -és néha tolat,

most váltóhoz ért, ...