Évek jöttek s mentek csak én maradtam itt végtelen
de aztán egy reggelen rám találtál kedvesem.
Rögtön megszerettelek tégedet
s életünk egybe kötöttük.
Együtt voltunk sok szép évet
rengeteg szép emléket adtál nékem.

De egy nap itt hagytál engemet
elköltöztél mellőlem
a menyekbe mentél itt hagytál végleg.
Csak az emléked maradt itt ...

Hétköznapi pszichológia…

Hangosan ketyeg az életórája mindenkinek,
Nekem is, de vajh' meddig van fölhúzva?
A ketyegés mulasztja, elfogynak az életpercek,
És
Lassan majd lejárt, élet nagy játéka.

Időm sürget, életem miért is, ti múló percek?

Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...

A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros

Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.

Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.

*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A ...

Vízióm az időről… az élet vége felé.

Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok,
Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok!

Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok,
Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok…

Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok…
Sokszor van, hogy elkapnak a régen ...

El kéne már dobni régi rozsdás énem,
Csak úgy, mintha az nem is kellene nékem…
De hogyan, amikor itt van bennem, érzem?

Életvonatom holtvágányon örökre, miért maradt?
Még induláskor a váltónál, mi ok volt, hogy elakadt?

Ha csak áll a vonat egyhelyben, mert ott marad,
Minden, mi a szerkocsiban van, álom marad.
Akkor is ketyeg az idő, pereg a ...