Hatalmasok…
Felelősséget mikor vállaltok?

Elit…
Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit?

Vezetőink…
Mikor lesztek már képviselőink?

Néptribun…
Lehet, már a vég szele fúj, tribun?!

Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Mindenütt pára, örvény, árnyékok,
Ködgomolyból néha, nagy hegycsúcsok,
És hihetetlen magas sziklafal.
Ezt látni felér egy szép álommal.

A mélységből előtűnik a tó,
Látványához nincs hozzáfogható.
A vize varázslatosan szép kék,
Csípem magamat, mintha álmodnék.

A hegyekben a Bow-tónál ilyen,
Lelki szemeimmel látom milyen.
Mert ...

Igen, fontos, miként halt meg Petőfi.
Segesvárnál, vagy barguzini táj
karolta át, mikor halála eljött?
(Anyag-varázslat rejtély minden halál.)

Ám fontosabb, hogy végre lásd, magyarként:
az arcokra álarc miként tapad.
Mosolyt, bánatot mímeltet az érdek,
s tett fosztogat, míg a légben nagy szavak.

Álarcban urak, és álarcban ...

Európai stílusú haikucsokorban…

Hol kard vagdosta,
Hol lánctalpak taposták!
Elbukott csaták!
*
Modern korban is,
Kicsik le-igázottak!
Örökös küzdés!
*
Tartós szolgaság!
Nép évezredes sorsa!
Szabadságra vár!

Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

TAVASZ

A szélben olykor kékbe át
ugrott fenség: fehér virág, -
s az nagyszerű, ha szívhez ér
két ragyogás, kék és fehér!

MADÁRHANG

Madárhang olykor elbújik
a zöldben, - s máris, újra, itt!
Van és nincs, - változó varázs:
együtt megállás, indulás.
Aranyló nap, majd holdezüst?
Szívnek kedves együttesük.
Együtt kell ...

Ha Csillag újra álmodik,
más lesz az álma, más:
az Anyag szépség-gyermeke,
valóság-látomás.

Bár összedőlnek századok,
volt évezred sorok:
Csillagálomban gyúlt tükör
zeng, ébreszt, él, ragyog.

Anyag álom-tükörbe néz,
s máris szebb lesz a szép, -
piros szívekben vérvörös
dalt dobbant Messzeség.

Rossz múltat égi tűz ...