Alkotóját a vers is elfelejti.
Nem baj. A vers csak önmagát mutassa.
Vers-lelke fontos, és nem az: ki írta,
egy ismeretlen, - vagy József Attila.

Az alkotót verse csak elfelejti:
a világ - ha dicséri is - kifosztja.
Hamis kutyák ugatnak. Hamis ország
fel-felesküszik hamis holnapokra.

Lélek-vers, légy saját csillaggal ékes,
villants tükröt ...

Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova ...

Ezen a napon a lírát ünnepeljük.
De vajon a vers itt van-e velünk?
A líra szépsége ott van-e bennünk?
A jó vers élményt jelent-e nekünk?

Mindezeket magunkban kell tisztázni.
Lelkünkre a líra is tud hatni.
Csak nekünk azt szívből kell akarni.
A szépre, jóra kell egymást nevelni.

Ehhez a líra sokat segít.
A jó vers lelket ...

"..nem középiskolás fokon.." -
ilyen a költők álma.
S tanításuk megsemmisül,
s vágyuk az Időt várja?

Eltűnt Országod, mit hozott
"a proletár utókor",
Attila! Most "a nép fia"
(s lánya) kik előtt hódol?

A három színnel pántlikás
tragédiák világa,
s tapsol a kábított tömeg, -
Csóri vajdát csodálja.

"..nem ...

Azt, hogy élőlény, - írtam már a versről.
Ember, - és isten egyaránt lehet.
Tetszik, nem tetszik: az érdekek szülték,
anyag forgásban, az isteneket.

Sokféle vers van. Egyik köznapoknak
emberkéje. A palack körbejár,
de nem szellem száll belőle magasba, -
hitvány lőrét fogad be a pohár.

Sokféle vers van. Egyik aszott néne.
Hímzőtűje ...

Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül minden
a lapokon izmosan eleven,
s ...