1. IDŐ

Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?

2. GÉPEK

Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...

Ki vagyok én?
Álarc az arcon.
Kötelező maskarám.
Belül magamon,
kívül hamis álcám.
Maszk- belül az Én.
Kívül a képmutatás.
Kép és mutatás?!
Találd ki: ki vagyok én?

Egy kéz havas hegyet festett a kékre
felhő fehérből, és láng-messzesége
a lenti zöldig átlengett, ragyogott,
felébresztett, de álomvágyat hagyott.

Tavasz, s szépség, igazi, ébreszt, s altat.
Felébredőnek álombirodalmat
mutat, tájat, hol ébredés is álom, -
gyönyörű álom, valóért kiáltón.

A vers, ha Vers, ilyen. Lehet, nem ...

Nem vagyok költő, de költök.
Ha verset nem, hát némi pénzt.
Nem vagyok író, de írok
kis sztorikat, de nem regényt.
Nem vagyok nagy gondolkodó,
mégis: " Cogito, ergo sum."
Vagyok dilettáns alkotó,
autodidakta...- warum?
Ha nem vagyok sem ez, sem az,
múzsám, ihletem látomás?
Írói vénám sem igaz?
Akkor írjon helyettem más!

Hej, ha én nagy költő volnék,
ezer verset farigcsálnék.
Minden napra egyet- egyet,
egy évben meg ezeregyet!
Úgy várnám én az ihletet,
csengő- bongó szép rímeket!
Zenét szőnék soraimba
lágy dallamot szavaimba.
A múzsámmal jóban lennék,
mindig a kedvére tennék.
Írnék jóról, írnék szépről,
mindenféle jóreményről.
De harcos is ...

Pitypang fehér gömbje elszendereg.
Felhők felé siet a sok sugár.
Fénykapuban megáll az alkonyat,
s tűnő tavasszal szembenéz a nyár.

A határban egymás mellett hever
barna és zöld: két elfáradt rokon.
Friss zöldnek erőt barna föld ad át:
magérlelőt kalászos csúcsokon.

A költővel kóbor kíváncsiság,
kivert kutya fut, mely ...