Orkán, te féktelen, vad vihar!
Miért bántasz, hagyd abba hamar.

Eltépted az esőköpenyemet,
Leverted a fákról gyümölcsömet.
Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
Még most is hallom, tehén múgását.

Tudom, amit tudok… te elmész innen
És életünk, helyes vágányra zizzen.

Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
Jót nem ...

Egy álom lehet olcsó.
Egy álom lehet drága, -
de én nem viszem álmom
a vásáros világba.

Mint vihetném? Az álmom,
elképzelt álom: Szépség,
mely átadja szíveknek
szívből jött Messzeségét.

Koncért kapkodó kalmár
engem dehogy szeressen,
ő a lelkét eladta
hazában: becstelenben!

Nem gyűlölöm, de mégis
érezze azt: ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A Gondolat, igaz, számomra Isten,
de az ...

Szárnyalj zene!
Tedd még szebbé
életünket
és lelkünket!

Gazdagítsd a szellemünket!
Tedd jobbá az embereket,
hogy úrrá legyen a szeretet
a világon az embereken!

Múzsák csodálatos zengő hangja
legyen vigasz sok gondra, bánatra
és hatékony gyógyír sok-sok bajra
a zenével töltött sok boldog óra!

Halász ...

Mint kiszáradt, száraz föld,
mely epekedve az esőt várja,
úgy szomjúhozik lelkem az írásra.
Fejemben keringőt jár gondolatok hada,
örömtől, bánattól megrészegülve
készteti kezemet a toll felvételére.
Szívem igaz húrján megpendülve,
lelkem szárnyán repülve lesz kerek -
egész, fejemben minden egyes gondolat.
Magasba repítő pillekönnyű ...

Vajúdik a tavasz…

Zajos a csendem,
Csendes hangja, zakatol.
Széles szivárvány!
*
Széles szivárvány,
Türelmesen vár békét.
Fönt, újabb felhők!
*
Fönt újabb felhők,
Zakatoló hangzavar.
Csendben figyelek!
*
Csendben figyelek
Hangok vértelensége…
Nagy-nagy mennydörgés…
*
Nagy-nagy mennydörgés…
Válogatok, ...