Poéta vagyok - versben és európai stílusú haikuban…

Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.

Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
*
Csak írni folyvást,
Tentával ...

A Balaton partján…

Hold világánál az víztükör is fekete,
Éppen hogy látszik benn a Hold fénye.
Mindig megcsillan a kis hullám hegye.

(HIAfo)
Szíved csendje olvad.
Fénytükörré formál -
Téged alakít szüntelen.
*

Nézem, hogy nincs felhő, csillagok is szikráznak,
Szépséges a látvány, fényükkel vízen ...

Az ősz… már erre sétál.

Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon,
A világ is csendes, de így is rosszacska… én ez fájom.
Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom.
*
Hideg balladát
Dudorászik az avar.
Jön, köd-szitálás.
*
Rossz idő itt van.
Falevelek vizesek…
Hajnal, köd-párás.
*
Ködös ...

Orkán, te féktelen, vad vihar!
Miért bántasz, hagyd abba hamar.

Eltépted az esőköpenyemet,
Leverted a fákról gyümölcsömet.
Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
Még most is hallom, tehén múgását.

Tudom, amit tudok… te elmész innen
És életünk, helyes vágányra zizzen.

Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
Jót nem ...

Egy álom lehet olcsó.
Egy álom lehet drága, -
de én nem viszem álmom
a vásáros világba.

Mint vihetném? Az álmom,
elképzelt álom: Szépség,
mely átadja szíveknek
szívből jött Messzeségét.

Koncért kapkodó kalmár
engem dehogy szeressen,
ő a lelkét eladta
hazában: becstelenben!

Nem gyűlölöm, de mégis
érezze azt: ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A Gondolat, igaz, számomra Isten,
de az ...