Múzsák csodálatos, Mennyekbe emelő varázslata,
az Istenek szépséges, elbűvölő ajándéka
ezeknek a fiatal művészeknek játéka.
Bennük sejlik fel a jövő biztató valósága!

Szinte árad szereplésükből a tiszta lélek elhivatottsága,
az emberek lelkében Őket hallgatva életre kel egy varázslat:
az igazi zene nem hivalkodó őszinte nyugtató ...

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új is van, így az álmom ellen még ...

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet?
Közben lehet, hogy menve is elvérezhet?

Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát?
Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát?

Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe,
Az lehet, hogy régen már, maga is görbe?

Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér?
És ha meredély áll útjába, akkor ...

Beleveszünk az
Ég, kékjébe… élvezzük.
A mennyem Te vagy!
*

Élő angyalom
Vagy, csak hívogass folyvást.
Így üdvözülünk.
*

Szádból, lelkemnek
Ima hallatszik. Áldlak!
Paradicsom ez.
*

Lelkem mélyéből
Sok szeretetem adom.
Áradó folyó.
*

Révészed vagyok,
Háton viszlek mennyünkbe…
Így nyögj, ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...