Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Mikor minden a feje tetejére áll,
s hullik szét körötted minden..
A kétségbeesés s könnyeiden át,
úgy érzed erőd sincsen.

Rejtett kincseid ásd elő!!
Nem látva vak. Te, ki vagy..
Élet bohócát jól fenéken ragadni,
majd csendben ringasd magad.

Felfordult világ közt,
az ezernyi megpróbáltatás..
De Te könnyedén,nem feladva..
Feleded ...

Emlékkép: Beck’s hatás - anno

Vidám színek simulnak a lét áttetsző burkán,
redőzetlen felszín,
talán végtelen hullám.
Ízek dallamán, impressziók szárnyán,
kellemes tónussal
terpeszkedve hull rám.

Szirmot bont, készül, feszülni kezd lomhán,
gyöngyöző folyamként,
a perem horizontján.
Megáll az ...

Keserűség ha eláraszt, 
sóhajts mélyet, hosszút, 
haraggal kövezett sztráda 
mindenképpen rossz út. 
Az indulat ha enni kap 
hatalmasra dagad, 
többet akar, ha táplálod 
eszi nyugalmadat. 

Szíved marja, lelked gyötri, 
ha elönt a méreg, 
nem sorolok bölcsességet, 
ha felemészt, véged. 
Ne tápláld a haragodat, 
mert az ...

Nem kell mindenre tudni a választ,
az életben kell a talány;
nem sejti senki, -út amit választ, -
virágos, vagy csupa csalán?

Nemcsak a derű kísér el társként,
az élet ejt sajgó sebet,
lehetett volna sok minden másképp...,
hiába már a bölcselet.

Utólag könnyű okosnak lenni,
hibáztatni a tegnapot,
mit kellett volna másképpen ...

Az évek során kolleganőm kedélymérője sose volt „görbe”
Mindig kiegyensúlyozott, egyenes vonalú volt,
Mások cselekvésére, pillanatnyi szeszélye, hullámokat sose sodort.
Amióta ismerem, munkája együttműködésre épül,
Munkahelyi jellemem, nem miatta törpül.
A szópárbajig egyszer sem emelte fel szavát,
Meggondolta mindig minden ...