Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Babinszky László verse

Beküldve: 2024.07.21.
Ennyien olvasták eddig: 826
173 
HÖMPÖLYGŐ ÁRADAT


2012-ben még csak egy helységből indult Éhségmenet,
Akkor még nem mertek felkelni az alföldi szegények!
Ma 12 irányból hömpölyög az áradat,
Jönnek és a Parlamentig meg sem állanak!

Emlékeikben
Még él a nép testvériséget formáló képessége,
Egymás iránti felelőssége.
Emlékeiben él még ma is a közösségi tudat,
Amely aranykorrá változtatta a múltat.

Nem kellett félniük kilakoltatástól!
Nem kellett félniük fagyhaláltól!

A dolgozó ahol dolgozott, ott bért kapott,
S a fizetéséből, ruhára, élelemre, fűtésre,
És még szórakozásra is jutott.

Volt lakása, otthona. Üdülni ment nyaranta.
Nem kellett félnie, mire szabadságából hazamegy
Kilakoltatja egy adósokat sújtó rendelet!

’89 után a nép vagyonát szétrabolták,
S a nyertesek maguk között felosztották!
Vezetői a népnek nem mondták meg mire készülnek,
Kommunista-ellenes gyűlölettel mire veszik rá őket.

Döbbenettel nézte a nép,
A sok magára hagyott Tsz-t, az üres gyárakat,
A Népgazdaság terhére történő fosztogatásokat!

Szorongva figyelte a gyárakból, a téeszekből elzavart
700.000 munkanélküli sorsát,
Ráeszméltek, úgy vesztették el munkahelyüket, hogy
Nem várhatnak csodát!

A rendszerváltás óta koldusok ténferegnek az utcán,
Munkanélküliek serege jelent meg a tőkés rend piacán.
’89 óta, akinek nincs diplomája az eleve elvesztett,
Porba alázzák a kis műveltségű embereket.

A nép érzésvilágát a félelem járta át,
Nem hitt a szemének; - szétverik a hazát!
A felülről irányított zűrzavart esendően nézte,
A ködbe burkolt jövőtől lebénult cselekvése!

Leblokkolt, - rabnak érezte magát,
Kidobott hatalmától, felbolydult Magyarország!

Hitét veszve, reménytelenül nézett az emberi létre,
A fiatal nők nem akartak szülni ködös jövendőre.

Egyre keservesebb lett az élet,
Egyre több a városi, a falusi, a tanyasi nyomortelep.

Amikor szembesültek azzal, hogy mi történt velük,
Rendszerváltó szavazásuk lett szomorú szégyenük.

Ma már vannak öntudatos munkások, akik szervezkedni mernek,
A reménytelenségbe újra reménykednek!
Ezekből állt össze, azaz éhségmenet,
Amely célba vette az őket meggyötrő, cifra Parlamentet.

Miközben, a fagyos, téli utakon gyalogol az éhségmenet,
Kinyílt szívű ifjak, hölgyek, bálokon keringőznek! …

S míg a vidám bálokon pezsgő mellett,
A sztrájkolókról beszélgetnek,
Az utakon az esti csendben, - a menetelők,
Éhezéstől szédelegnek.

Még csak 2013 februárját írunk,
De máris 200 ártatlan halottért sírunk.
Százötven-ketten leltek utcákon, tereken, fagyhalált,
S a Halál, a saját otthonukban, 50 kihűlt embert is kaszált!

Nem tudtak fűteni, a hidegtől dermedtek meg,
A számlájukra nem tudták befizetni
Kis pénzükből a nagy összeget!

A viharsarki és a szabolcsi szegények,
Az otthonukban egyre többet éheznek!
Ma három millió embernek nincs munkahelye,
Ötszázezer gyermeknek nincs mit ennie!

Transzparenseket tartanak, hogy „Munkát! Kenyeret!
Munka nélkül mit adok éhes gyermekemnek?”
Ti Urak! ...Ti Urak! ... Látom elfelejtettétek,
Milyen forróak voltak éppen e vidékek?

Elfelejtettétek az 1890-s éveket?
Amikor az agrárproletariátusra sok teher nehezedett?
Az akkori hatalom, kapott a néptől feleletet,
Emlékeztek?

1891 májusában Orosházán, Békéscsabán, Battonyán,
Véres tüntetésekre került sor,
Embervérrel keveredett az utcai por!

Ezt akartátok, hogy szoruljon ökölbe újra a nép keze,
Hogy iszonyú erővel sújtson rá a fejetekre?
Azután jöhet az „édes” bosszú, igaz?

Sortűzzel felelni, a nép, jogos követelésére,
Mint ahogy 1894-ben Hódmezővásárhelyen tették,
Amikor Szántó Kovács Jánost letartóztatták és megbilincselték.

S mert nem hagyta szó nélkül megalázni a nép, - a vezérét,
A tüntetőket sortűzzel oszlatták szét!

Elfelejtettétek, Móricz Zsigmond a Hét krajcárban mit írt le?
Elfelejtettétek, hogy szorul ökölbe az embernek mind a két keze,
Amikor belemélyed az elbeszélésbe?

Elfeledtétek, az úrias élet mivé lett,
Amikor 1919-ben a nép ragadta magához a hatalmat, -
A nép! - az általatok lenézett…

Ti Urak! …Ti Urak!... Azt hoztátok vissza, ami volt,
Ami Magyarország történelmében szégyenfolt!
S azt a vágyat ébresztitek az emberekben újra fel,
Le kell számolni az ilyen ellenféllel!

Gerjesszétek, gerjesszétek csak a feszültséget, egyre többet,
Az ismét, a szocializmusnak lesz szép ígéret!


Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére