Megtréfált a sors,
Életem túl sós.
A sótartó feneketlen,
Az életem élhetetlen.

Lehet váltani,
Só nélkül élni.
Akkor mi lesz az étellel
Vagy alkudjak az élettel?

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc

Nap röpkén ragyog,
Csak fut, várom alkonyom.
Itt az alkonyom…
*
Szinek fakultak,
Szemem tükre homályos.
Dicsfényem, nincsen.
*
Szerepem vége…
Világ, sohasem tapsolt.
Koronám nem volt.
*
Örömtelen lét,
De, sorsom nem vádolom.
Van békességem…
*
Simulok léthez,
Harcos kedvem, már elmúlt.
Halállal… ...

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Emlékkép: Beck’s hatás - anno

Vidám színek simulnak a lét áttetsző burkán,
redőzetlen felszín,
talán végtelen hullám.
Ízek dallamán, impressziók szárnyán,
kellemes tónussal
terpeszkedve hull rám.

Szirmot bont, készül, feszülni kezd lomhán,
gyöngyöző folyamként,
a perem horizontján.
Megáll az ...

Keserűség ha eláraszt, 
sóhajts mélyet, hosszút, 
haraggal kövezett sztráda 
mindenképpen rossz út. 
Az indulat ha enni kap 
hatalmasra dagad, 
többet akar, ha táplálod 
eszi nyugalmadat. 

Szíved marja, lelked gyötri, 
ha elönt a méreg, 
nem sorolok bölcsességet, 
ha felemészt, véged. 
Ne tápláld a haragodat, 
mert az ...

Nem kell mindenre tudni a választ,
az életben kell a talány;
nem sejti senki, -út amit választ, -
virágos, vagy csupa csalán?

Nemcsak a derű kísér el társként,
az élet ejt sajgó sebet,
lehetett volna sok minden másképp...,
hiába már a bölcselet.

Utólag könnyű okosnak lenni,
hibáztatni a tegnapot,
mit kellett volna másképpen ...