Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…

A róka, kenyeret
Keres… egy nyúlnak képében!
Mezőn is kóricált.
Apró szemű hó szálldogált,
Ifjúpár mezőn álldogált.
*
Láp régen befagyott,
Ott csúszkál, a hideg jégen.
Már hangosan korog.
A gondolatuk azon járt,
Találni jó szórakozást.
*
A mezei nyúl is
Ott van ...

Az október..

Hamvadó napfénynek sugarából kortyolok..
Természet öléből mint "hattyú", feltámadok.

Tán a meleg teszi zsibbadt tagjaim
nehéznek tűnt vánszorgását..?
Vagy tán a hosszúnak ígért
partoknak szélei, hol hittem,
hullámok varázsszárnyán..
"Elindulhatok" ?..

Tényleg hattyú lennék??
Vagy,mint az Andersen ...

.....

Semmi zörrenet, semmi szisszenés.
Nincsen mozzanat és, semmi füttyenés.
Csak hallgatag madarak,most a fű sem serceg,
s órában, hiába futnak át a zakatoló percek.

Mozdulatlan maradok s élem meg a csendet,
lélegzetem vissza tartom a döbbenetes helynek.
Kezem a támasza a nehéznek tűnt fejnek,
Képeim, a múltba...Hirtelen ...

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…

Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, ...

Versben és apevában elmélkedett a szerzőpáros…

Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni…
*
Idővonat a
Kulcsa mindennek, a perc!
Nap is így ébred.
*
A
Megélt
Perc kulcsa
Az életnek.
Így éld életed!
*
Idő csak megy tovább, ...

Ki sikereit fennen emlegeti,
De közben szerencséjét nem említi,
Az jól becsapja a hallgatóságát,
Sötétbe burkolja a mondandóját.

Egy jó adag szerencse mindenhez kell
És akkor leszünk tele sikerekkel.
Az életünk már csak ilyen, nincs más út,
Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút.

Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc