Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő,
Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő!
Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban,
Álmos szemem is kipattant e pillanatban...

Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl,
Csak néztem, kijöttem az ébredésemből...
Remélem az új napom is szép színes lesz,
Lelkem is bokrokkal együtt virágos ...

Másoknak pénz és hatalom kezesek,
Ezek nélkül e földön mit keresek?
Olyan vagyok, mint gát, mit áttör a folyó
Rohama, mert nem volt elég ellenálló.

Én, velem szemben, az élet szeszélyes
És pénz meg hatalom nélkül veszélyes.
Mint nagy, bősz hullámroham, sodródom,
Így nem maradok semmi, csak porom.

Sem a társadalomban, sem a ...

Elmerülök rideg élet-óceánba.
Nézem, könnyben úszok én a valóságba…
Érzem, hogy pánikban a lelkem-testem,
De lehet, hogy késő… immár elvesztem?

Kiúsznék én partra, de mind visszalöknek,
Látják, hogy nem jövők, ők szedelőzködnek,
Mennek is legott, tán’ mert van nekik hova.
Én is mennék, de úgy kellene egy csoda.

Futok én a sors ...

A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros…

A lemenő napnak
Fénye, mint kiokádott láng.
Piros a tófelszín.
Halvány napsugár alant jár,
Hold ásítozva estre vár.
*
Kék égnek fényében
Bíborrá lett már az alant…
Nap, lassan búcsúzik.
Nyári est meleget áraszt,
Hold sarlójával fényt ...

A villámlást, Basó féle stílusú Tankában örökítette a meg a szerzőpáros.

Villám szabdalja,
Földig lógó felhőket.
Szinte világít.
Vészjóslón fúj dühös szél,
Romboló vihar eszmél.
*
Már, tornyosulnak
A vastag esőfelhők.
Villámlik, dörög.
Sűrű felhők vonulnak,
Villám szárnyak villognak.
*
Vészterhes ...

Versben, TANQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros.

Marcangol fájdalom,
Csatát vív, szív és értelem.
Döntetlen. Győztes nincs.
Magamba roskadva... vívom
Harcom, mi eredménytelen...
*
Magamba vívódva... vívom
Harcom, ami reménytelen...

Nem
Bírom
Tovább már!
Feladom! Nincs
Kiért, nincs miért.
*
Magamat ...