Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, ...

A koszos abroszon, koszosak a poharak,
Koszos a padló is, ott tangliznak darazsak.
Csillagok is farok nélkül hullnak az égbe,
Sokáig voltak, fájón tűnnek messzeségbe!

Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek!

Leltem egy érdekes vasdarabot, része, de, minek?
Hiányzik tán' a füle egy lyukas, rozsdás bilinek...

Vecsés, 2017. ...

Hétköznapi pszichológia…

Kérj bocsánatot a gyerekedtől, ha kell,
De, ne alázkodj meg előtte! Te vagy a nevelő!
Ne vedd… gyereked szeretetét semmivel…
Mert,
Majd nagykorában fölöttébb amorf, torzlelkű lesz ő!

Gyereked ne legyen tyúk-mell világmodell.

Vecsés, 2017. június 8. – Kustra Ferenc

Giling-galang... bim-bam…
Szinte cseng a lélekharang.
Bim-bam… giling-galang...

Ki húzza kötelet?
Minek? Lélek nem ad jelet,
Végleg üresedett...?

Lélekharang most már
Örökre halk, néma marad...
Csendes lélekharang…

Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt, Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a ...

Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, ...

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Ősz:

Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen…
A kisbogarak, már csak életuntan csámborognak,
Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak.

Ősz
Leple
Fényt takar.
Vánszorgó lét
Emléket kutat.
*
A nyári ...