Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek,
Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek.

(Haiku)
Színpompás határ,
Ám tavaszkor felszántják.
Rögök; sírhantok…
*

Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben,
Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben.

Szellő fuvallat,
S ...

Kávézgattunk, beszélgettünk, limerikben és haikuban…

Előttem sasszéz egy nagysága,
Kor-osztályom béli, jó márka.
Együtt kávézhatnánk,
Régmúltról dumálnánk.
Kikezdenék vele, csudára.
*
Szemem rátapadt
Követtem, mint kiskutya.
Csorgott a nyálam.
*
Tekintetét magamon érzem,
Léptét hallom… tán’ kísér engem...?
Nem ...

Amilyen az ember, én is olyan vagyok.
Most még tél van, de a tavaszszóra vágyok…
Hmm… igen az embert elárulják az álmok.
*
Kikelet dereng,
Remény-fény újul… hajnal.
Csendes eső hull.
*
Virágtól ékes
Réten száguld az új szél.
Fodros felhőzet.
*
Virágos, tarka
Rét, ligettől bezárva.
Bogárzümmögés.
*
Majd figyelem én, ...

Öregen a tavasz…

(3 soros-zárttükrős)
Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek,
Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek.
Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek,

Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok,
Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok.
Az élet tengeremen folyton változnak a ...

(Bokorrímes)
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
Visít a sok malac, tanulnak keményen.

Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek,
Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek…
Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek!

Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak,
És ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...