Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új is van, így az álmom ellen még ...

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet?
Közben lehet, hogy menve is elvérezhet?

Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát?
Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát?

Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe,
Az lehet, hogy régen már, maga is görbe?

Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér?
És ha meredély áll útjába, akkor ...

Vízióm a jövőről…

Az én utam felett boldog gerlék búgnak,
Vadludak vében, csak úgy, előre húznak!
Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak.

Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe,
Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe…
De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe.

Tarkítják a bombatölcsérek,
Ezekben meg ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...

Hétköznapi pszichológia…

A sorstragédiák jó része a felelőtlenség, szűklátókörűség,
A hozzá nem értés és emberi butaság következménye.
A sorstragédiák jó része, egész életre ható szövődményesség,
S
Ez a szenvedő, gyógyíthatatlan, torzult lélek szövődménye

Megoldás nincs, marad a környezeti, és nem gyógyítható ...