Kopott asztalom tetején
hófehér papír lapul.
Már éjfélt is üt az óra,
fejem álmatlanul rója
eszmecserém,
magam vagyok.

S a papírlapot
némán koptatom.
Befedve kék színű
tintával, a betűk rajzait
olykor egy mintával
próbálom leírni gondolatom.

Mi csak, egy vagyon.
Kimondatlan szózatom
jobb ha meghagyom, hisz
jól ...

Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad…

A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.

A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó ...

Amikor bele néztem a szemedbe,
a felismerés tört rám remegve.
Meg találtam mit kerestem,
te vagy az én keresztem.

Amikor bele néztem a szemedbe,
lelkem szárnyalt a képzeletbe.
Repült,suhant ismeretlen tájakon,
vízen át,mezőkön,zöldellő ágakon.

Amikor bele néztem a szemedbe,
egy elképzelt fotót csatoltam keretbe.
Képet egy ifjú vidám ...

Mondd...

Mint magányos,
lefelé hajló fűzfa ága.
Kinek hajtásai oly élénkek.
Leveleid zöldben fénylő bontása,
szememben,
legszebben simuló térképed.

Miért sírnak cseppenként
a harmat által ölelt tavon,
mely közt a boldogság környékez?
Hallod e füttyös tollak énekét?
Kik fuvoláznak, s Te néked?

Vagy száz virág, mi neked ...

Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...

Kerítést építenek, azt se tudják minek.
Világtól elzárva, hűs magányban élnek.
Van sok dolog, valami életrevaló.
Nekem csak Egy, de van százmillió.

Százmillió homokszem, tenger vize söpri,
Százmillió vízcsepp, életeket tölt ki.
Százmillió levél susog el mindenhol,
Mégsem ez az, ami szívemnek dalol.

Százmillió csillag, ott várnak az ...